Zene, futball, brit stílus.Van-e legkisebb közös többszörös? Nos igen. Az alábbiakban interjút olvashattok Alan Tylerrel, a már itthon is hasító Three Stroke productions ruházati cég alapítójával.
Nigel, az unokatestvérem teljesen véletlenül vezetett be a mod kultúrába, amikor még fiatalok voltunk. Jól emlékszem a robogóira a Lambretta SX200-ra és a Centro 100-ra, valamint a viharvert Quadrophenia másolt videokazettájára, amit a nagynénémék nappalijában néztünk. Ez a nyolcvanas évek elején történt, a The Jam idõszakában, a mod kultúra újjászületésekor. Szeretném azt mondani, hogy azóta is jól emlékszem arra a pillanatra, mikor a rabjává váltam, de igazából csak egy kölyök voltam, aki szerette a Fred Perry színeit, és a robogóját.
Késõbb a tinédzser éveimben, az Oasis idõszakában kezdtem igazán megérteni mit jelent a mod életérzés, vagy legalábbis már volt valami elképzelésem errõl az egészrõl. A tiszta brit érzésrõl.
A tinédzseréveim végén fedeztem fel a futball stadionok körüli világot, vagyis azt, amit ma casual kinézetnek hívnak. A lényeg itt is a ruházaton és a zenén volt. A mod kultúrához való kötõdésük erõs volt, fõképp a márkás öltözetek miatt. De a casual kultúra zenéje nem kötõdött egy meghatározott stílushoz. Különös egyveleg volt ez a punktól a house zenéig, olyan meghatározó bandákkal, mint a The Jam, a Sham 69 és a Cockney Rejects (amelynek tagjai közt sok meghatározó West Ham-es arc is feltûnt).
Szóval ez a helyzet azóta is, bár a világkép, a normák lassan változnak. Például kevesebb a márkás ruhák hamisításának igénye, inkább megveszik az eredetit. A futball egyre szorosabban köthetõ az erõszakhoz, de mégsem annyira rossz a helyzet, hogy „brit betegségrõl” kelljen beszélni, ahogyan azt sokan teszik. Néhányan még ma is úgy gondolják, hogy megéri hónapokat spórolni egy bizonyos kabátra, inkább a nyaralás lehetõségérõl is lemondanak. Másoknak meg több cipõjük van, mint ahány lábujjuk. Az eredeti márkás retro ruhák, melyeket az Ellesse, a Sergio Tacchini és a Fila gyárt, még mindig csúcsminõségûnek számítanak. Massimo Ostinak, és a Stone Island-nek is egyre nõ a népszerûsége, ahogyan a Barbour és Belstaff cuccoknak is.
Nekünk, akik követik a csapatukat mindenhova, igenis fontos az, hogy a minõségi ruhákat sokáig hordjuk. Ezért mi fiúk egymás között is sokat tudunk beszélgetni arról, hogy hogyan kell egy-egy drága pulóvert mosni. 30 vagy 40 fokon? Kifordítva vagy csak simán? Persze késõbb rájöttünk, hogy olyanok vagyunk, mint a háziasszonyok, de ez is azt mutatja, hogy mennyire fontosak lehetnek a részletek, ha valami igazán a szenvedélyeddé válik.
Alan Tyler és cége: a ThreeStroke Productions tökéletesen látja a két szubkultúra közötti hasonlóságokat. Alan és csapata hasonló körülmények közül jött, és kreativitásukkal olyan nagyszerû ruhákat alkottak, amelyek mind a fiatal, mind az idõsebb mod generációnak tetszenek, valamint a casual piacon is komoly vonzerõvel bírnak. A cég 1997-ben alakult Londonban, késõbb áttették a gyártás székhelyét Olaszországba. A minõséget tartják leginkább szem elõtt és büszkék erre a küldetésükre. A Three Stroke Productions egyike azon kevés vállalatnak, amely még kézzel gyártja ruháit, helyi családi vállalkozások bevonásával, Olaszországon kívüli piacokra is.
Alan-el annak kapcsán beszélgettem, hogy a mai kedvezõtlen gazdasági helyzetben a cége továbbra is virágzik. A cég mottója: „Stílus, Egyéniség, Tisztelet”, ezzel is a vásárlók felé akarnak üzenni, kiváló minõségû ruháik révén. Amikor a munkásfiatalok egész hónapban keményen dolgoznak, hogy megvehessenek egy bizonyos ruhát, és igénylik azt, hogy divatos és minõségi ruhákat viseljenek. Ez együtt járt a megfelelõen levágott hajjal, a stílushoz illõ zenével, a legcsinosabb lányokkal a karjaikban, a legmenõbb helyeken való megjelenéssel. Ez valami nagyon férfias játék volt. A modok egy sajátos, szenvedélyes életstílust alakítottak ki maguknak.
Zani: Mesélj nekem arról, hogyan kezdtél el ruhákkal foglalkozni? Már gyerekkorod óta érdekelt?
Alan Tyler: Gyermekkoromban a futball volt a mindenem, mind játékosként, mind szurkolóként. A ruhatervezés ötlete csak jóval késõbb jött. Mindannyian divat-központúak voltunk, így kézenfekvõ volt megalapítani saját márkánkat.
Z: Van kedvenc ruhatervezõd?
A.T: Mindig is nagy rajongója voltam Massimo Ostinak (CP Company és Stone Island márkák), valamint a Fred Perry márkának, ami egy valódi ikon.
Z:Én is Osti-fan vagyok, ha pénztárcám megengedi, õ egy igazi újító. Néhány darabja messze megelõzi a korát és a lelátói stílus sivárabb lenne nélküle. Fred Perry pedig mindig népszerû lesz a mod körökben. Te személyesen látsz valamilyen kapcsolatot a mod és casual kultúrák között?
A.T: Szerintem mivel mindkettõ szubkultúra, nem nehéz közös alapot találni, könnyû az átjárás, erre mi itt a ThreeStroke Productions-nál jó példa vagyunk, hiszen mi mind a kettõ szubkultúrából érkeztünk. Ezért is tudjuk mindkét stílus lényegét ötvözni ruháinkban. Valamint abban is hiszek, hogy a modern kor megköveteli a saját ruháit, már nem abban járnak az emberek, mint 30-40 éve. De fontosnak tartjuk a múlt értékeinek tiszteletét, ezért is nyúlunk vissza rendszeresen ihletért azokba az idõkbe.
Z: Még mindig Te magad tervezed az összes ruhát?
A.T: Mi egy kis cég vagyunk, így egy kicsit mindenki dolgozik mindenen. Én inkább a tervezésbõl veszem ki a részem, de még ma is beállok dobozolni, ha arról van szó. 2004 óta egy olasz cég partnerei vagyunk, amely magas minõségû kabátok és dzsekik gyártására szakosodott. Õk rengeteget segítenek nekünk a saját kollekciónk fejlesztésében. De ez az egész egy csapatmunka, közösen merítünk ihletet a régi vintage darabokból, és a mai kornak megfelelõen újraértelmezzük õket.
Z: A céget több mint 10 éve alapítottad. Milyen elvárásaid voltak kezdetben?
A.T: A kereskedés, a profit az egy dolog, de a szenvedély hajtja elõre az embert igazán. A cégnél mi mindannyian szeretjük, amit csinálunk. Eleinte semmit nem tudtunk a ruhakereskedelemrõl. Sokkal erõsebbek lennénk, ha mindazt, amit ma tudunk a kezdetektõl fogva használtuk volna. De folyamatosan fejlesztettük magunkat és tanultunk a hibáinkból, amelyekbõl rengeteg volt....
Z: Nehéz lehetett nagy név és háttér nélkül elindulni. Komolyan hinnetek kellett a termékek sikerében.
A.T: Eleinte Angliában kezdtük meg a gyártást. A Bowling táskáink például Manchesterben készültek. Sajnos a magas gyártási költségek miatt át kellett raknunk a gyárat Portugáliába. Pár év múlva pedig már Olaszország felé tekintgettünk, és 2004 óta minden termékünk ott készül. A központi irodánk Veneto körzetében van, és a gyártás minden részlege 100 km-es körzeten belül van, így mindig tûzközelben lehetünk. A legtöbb beszállítónk kis családi vállalkozás, és mindegyikõjükkel kitûnõ viszonyt ápolunk. Ezt a jövõben is szeretnénk tartani. Az az igazság, hogy a grafikus pólóinkról és a kapucnis pulóver dizájnjainkról lettünk híresek. Az emberek szeretik ezt. Ez az angol stílus, és az olasz kivitelezés, a legjobb párosítás. Mielõtt kiválasztunk egy beszállítót, akár több százat is megnézünk, ez a munka legaprólékosabb része.
Z: Tudnál egy keveset beszélni a gyártási folyamatról?
A.T: Minden darabunk Olaszországban készül, kis szériában, így tudunk megfelelni az igényeknek. Az anyagok kiválasztása fontos feladat, de szoktunk bolhapiacokra is járni, vintage darabok után kutatva, de a mod és casual kultúrákkal foglalkozó könyvek is kitûnõ inspirációul szolgálnak. Rengeteg idõt töltünk a megfelelõ grafika kiválasztásával. Minden szezonban legalább 10-15 új grafikát találunk ki pólóinkra és pulóvereinkre. Nagyon büszke vagyok a grafikáinkra. Sok olyan van közöttük, amely egy popkultúra kiállítás részeként is megállná a helyét a késõbbiekben.
Z: Miben különbözik a Three Stroke Productions a többi hasonló márkától?
A.T: Örülök, ha bírálják a munkánkat. Mi teljes egészében Olaszországban gyártunk, ezt már nagyon kevés cég mondhatja el magáról. Hiszen ez nem könnyû a mai nehéz idõkben, de még mindig úgy gondolom, hogy csak elhatározás kérdése az egész.
Z: Miért pont Olaszországba raktátok le a székhelyeteket?
A.T: Több okból kifolyólag. Olaszország a legfõbb piacunk. Egyrészt itt nagy hagyománya van a stílusnak és minõségnek. Valamint a csapatunk egy része is olasz, ezért volt kézenfekvõ, hogy itt telepszünk le, itt voltak megfelelõ kapcsolatok.
Z: Rengeteg hasonlóság van az angolok és az olaszok között, világlátásban, mentalitásban, de még az olyan szenvedélyekben is, mint a ruhák, a foci vagy a zene. A közös munka gördülékenyen ment? Nem voltak nemzetekre jellemzõ problémák?
A.T: Évek óta angol-olasz környezetben dolgozunk, így mindent tudunk mindkét nemzet hiányosságairól és erõsségeirõl is. Rengeteg viccet is tudnék ezzel kapcsolatban mesélni. De úgy látom, hogy az angolok és olaszok kitûnõen tudnak együttmûködni. Az is igaz, hogy mind a mod, mind pedig a casual kultúrának van olasz és angol vonala is. Például: a Fila Vintage és a Tacchini Archivio ötlete, mindkettõt imádjuk.
Z: Kitûnõ kapcsolatot ápolsz zenészekkel is, és olyan kis zenekarokat is támogatsz, akik sohasem fognak emberek millióihoz eljutni. Meg kell kérdeznem, miért?
A.T: Az ilyen fiatal bandák onnan jöttek, ahonnan mi is. Ez nekik hatalmas lehetõség, és nekünk is terjeszteni tovább a stílusunkat és ezt az életérzést. Ilyen kezdeményezés volt az oasisnight.italy is. Olasz zenekarok játszottak Angliában és angolok Olaszországban. Igen, a zene hatalmas összekötõ erõt jelent. Jó kapcsolatunk van olasz bandákkal, pl: Smodati, The Capozeella, és The Hacienda. De ugyanúgy angol bandákkal is: The Secret Faces, The Universal, és a Connett.
Z: Most éppen mit terveztek?
A.T:A „The ThreeStroke Kids Are Alright” egy alapítvány, 2004 óta sok projektben vettünk részt Brazíliában, Angliában és Olaszországban. Rengeteg ruhát küldtünk rászoruló gyermekeknek ezen az alapítványon keresztül. Tavalytól pedig csatlakoztunk a „Don’t Touch Her” nevû nemzetközi kampányhoz, amely a gyermekbántalmazásra hívja fel a figyelmet.
Z: Lelkiismeretes ruhamárka, ez aztán figyelemreméltó. De ha az üzlet oldalát nézzük, hogyan megy a márka világszerte?
A.T: Lassan, de biztosan növekszünk. Természetesen Olaszország és Anglia a két legfõbb piacunk. De nagyon jók a visszajelzések Franciaországból, Magyarországról és a Távol-Keletrõl, fõképp Japánból.
Z: Angliában hol vásárolhatok ThreeStroke Productions cuccokat?
A.T: Jelenleg csak az e-shopon keresztül, de a következõ szezontól az egyik legnagyobb viszonteladónál fogunk megjelenni országszerte. Tartsd nyitva a szemed.
Z: Milyen terveid vannak? Valami új dizájn?
A.T: Rengeteg elképzelésünk van. Az ingeinket feljavítjuk egy kicsit és 4-5 új gyapjú kabátot is tervezünk októberre.
Z: A ThreeStroke ruhákon kívül milyen holmikat hordasz szívesen?
A.T: A hegymászó bakancsomat nagyon szeretem, és van egy öreg Alpha Industries kabátom is, amit imádok.
Fordította: A_MSC
Forrás: www.zani.co.uk, http://www.three-stroke.co.uk
www.casualbp.hu facebook: the casual streetwear
